Verne Gyula élete

Jules Verne (1828, Nantes – 1905, Amiens), francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja.

Apja, Pierre Verne, Nantes-ban tekintélyes ügyvéd volt, anyja, Sophie Allotte de la Fuye arisztokrata családból származott, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődött a tengerész- és katonai hivatás. Verne testvére Paul tengerésztiszt lett, őt viszont ügyvédi pályára szánták.
Jules 1951-ben elvégezte a jogot, de soha nem praktizált. Szívesebben foglalkozott természettudományokkal, irodalommal, színházzal.

Az egyetem után a Théâtre Lyrique titkáraként dolgozott (1852-54), rövid történeteket és tudományos esszéket publikált a Musée des familles című periodikában, sikeres bulvárdarabokat, operetteket, sanzonokat szerzett.

1857-ben a szülei kiházasítási szándékainak ellenállva feleségül vett egy kétgyerekes özvegyet és a hozományból tőzsdeügynöki állást vásárolt.
Ebben az időszakban továbbra is írt, kutatott a Bibliothèque Nationale-ban (Nemzeti Könyvtár). Egy olyan új regényfajtát szeretett volna létrehozni, ami összekapcsolja a tudományos tényeket a kalandregényekkel.

1862 szeptemberében találkozott Pierre-Jules Hetzellel, akivel megállapodott abban, hogy kiadja Verne első Voyage extraordinaires („Rendkivüli utazások”) regényét, az Öt hét léghajón (Cinq semaines en ballon) című könyvet.
A regény Hetzel Le Magasin d’éducation et de récréation című kiadványában jelent meg folytatásokban, és nemzetközi bestseller lett, egy éven belül 11 nyelvre fordították le.
Ezután Hetzel hosszú távú szerződést ajánlott Vernének, hogy további „tudományos-fantasztikus” műveket írjon,
Verne pedig felhagyott a brókeri állásával és íróként dolgozott tovább.
A Hetzellel való sikeres szerzői-kiadói együttműködés több mit 40 éven át tartott, és több mint 60 művet eredményezett a népszerű  Voyages extraordinaires sorozatban.

Verne munkássága három korszakra osztható:

Az első, 1862 és 1886 közötti korszakát pozitivista korszaknak nevezhetjük.

Miután második, disztópikus regényének kiadását, a Párizs a XX. században-t Hetzel visszautasította, Verne több mint két évtizeden át sikeres tudományos-kaland regényeket írt. Ezek közé tartozik az:

Utazás a Föld középpontja felé (1863),
Utazás a Holdba (1865)
Hatteras kapitány (1866)

Grant kapitány gyermekei (1868)
Nemo kapitány (1870)

Utazás a Hold körül (1870)
80 nap alatt a Föld körül (1873)

A rejtelmes sziget (1875)
A tizenötéves kapitány (1878)
800 mérföld az Amazonason (1881)
Dél csillaga (1884)
Sándor Mátyás (1885)

Ezekben az években Verne családjával letelepedett Amiensben. Rövid utat tett az Egyesült Államokba, meglátogatta New York-ot és a Niagara-vízesést. 3 yachtot vásárolt, melyeket 1861-ben született fia után nevezett el Michel I-III-nak. Sok európai országba elhajózott.
Színházi adaptációkon dolgozott regényei több darabjából, melyek világszerte híressé tették és persze vagyont is szervezett velük.

Második időszak: 1886-1905, Verne pesszimista időszakának tekinthető.

Ezekben az években a Voyages extraordinaires ideológiai hangvétele kezdett megváltozni. Verne egyre inkább elfordult a kutatás és a felfedezés pro-tudományos történeteitől és a technológia veszélyeit kezdte felfedni. Ilyen regényei a:

Világfelfordulás (1889)
Az úszó sziget (1895)
A francia zászló (1896)
A világ ura (1904)

Magánéletében is nehézségei támadtak, egyre növekvő problémái adódtak fiával, Michellel.
Anyagi nehézségei miatt el kellett adnia a yachtját.
1886-ban elmebeteg unokaöccse két lövéssel megsebesítette Verne lábát, s ettől az időtől kezdve egészsége egyre romlott.
Szülei, majd öccse halála után eluralkodott rajta a pesszimizmus. Mindehhez hozzájárult, hogy a szemét hályog gyötörte, utolsó éveiben alig látott. Az író 1905 március 24-én halt meg Amiens-ben.

Harmadik időszak Verne halála utánra tehető, amikor is a szerző hagyatéka, beleértve azon regényeit is, melyeket korábban nem adtak ki, fokozatosan előkerültek.

Ezek közé tartoztak a

A két Kip testvér (1902-1903),

Thomson és társa (1907),

Az aranyvulkán (1907),

A dunai hajós (1908)

Ezeknek a műveknek a szereplői jóval kevésbé kidolgozottak, mint azon regényeiben, amelyeket a Hetzel kiadó jelentetett meg.

Ezt az időszakot Verne fils szakasznak is hívják, a művei fiának, Michelnak a kiadásában jelentek meg.
Jules Verne eredeti kéziratait összehasonlítva a halála után megjelent változatokkal a modern kutatók felfedezték, hogy Michel sokkal többet tett velük, mint egyszerűen szerkesztette őket. A legtöbb esetben teljesen átírta őket, karaktereket adott hozzá, melodramatikusabbá tette a stílusukat.
A reakciók ezekre a felfedezésekre vegyesek voltak. Néhány kritikus elítéli ezeket a munkákat, mások a Verne père et fils együttműködés legitimitásának tekintik őket. A vita nincs lezárva még.
Michel 1925-ben elhunyt, ezzel lezárult Verne irodalmi örökségének utolsó fejezete is.

Verne összességében több mint 70 regényt írt, valamint számos novellát, színdarabot és útleírást. Művei nagy hatást gyakoroltak a későbbi tudományos kalandregényekre és megalapozták a science fiction és a kalandregény műfaját.
Az általa megálmodott utazások és találmányok a kor fantasztikus álmai közé tartoztak, azonban sokuk a későbbiekben valósággá vált, mint például a tengeralattjáró és a repülőgép.